A hír: 2011. március 11-én nagy erejű földrengés rázta meg Japánt. A rengéseket szökőár követte. Fukushima súlyos károkat szenvedett, és az óceán partján álló, 1966-ban átadott atomerőműben katasztrófa következett be. A halálos áldozatok száma mintegy tizenkétezer, az eltűntek számát tizenhatezer körülire becsülik. Százhetvenezer ember vesztette el az otthonát, kétszázhatvanezer háztartásban nincs víz, százhetvenezerben pedig áram sincs. A földrengés közel tíz centiméterrel mozdította el a Föld forgástengelyét, és egymilliomod másodperccel rövidebbek lettek a napok. A szakértők úgy mondják: a borzalmak nem értek véget.

Ez volna a hír. Ideje kilépni a média sugallta gondolatok körén, hátha azon túl található az igazság.

Meglehet, minden úgy, vagy majdnem úgy történt, ahogyan állítják. Meglehet, színház az egész világ. Elemzésemben egy olyan aspektusra szeretnék rámutatni, amely még nem merült fel a médiában, az eset kapcsán.

Röviden vegyük át, milyen nagyobb természeti csapások sújtották Japánt a 2011-es évben:

Január 23-án 5.1-es erősségű földrengés rázta meg a Bonin-szigeteket.

Január 26-án ötvenkét évnyi nyugalom után kitört a Sinmoedake vulkán. Január 31-én mintegy ezeregyszáz embert telepítettek ki a vulkán környékéről.

Március 9-én 7.3-as erősségű földrengés alakult ki a szigetország északkelti részén. Négy tartományban cunami-riadót rendeltek el. Ötezer-ötszáz ember evakuálása mellett döntöttek.

Március 11-én 8.9-9-es erősségű földrengés rázta meg Japán nagy részét. Ezt követően cunami riadót rendeltek el, és megsérült a fukushimai erőmű.

Március 13-án ismét kitört a Sinmoedake nevű vulkán, ebben az évben másodszor.

Ezek a nagyobb természeti katasztrófák történtek Japánban, a 2011-es év első három hónapjában. Japán a Föld egyik leginkább földrengés- és cunami-veszélyes területén fekszik. Folyamatos veszélyeztetettsége, technikai fejlettsége, gazdagsága, és mentalitása miatt a világ katasztrófa-védelem szempontjából legjobban felkészült nemzete.

Március végén vita alakult ki azt illetően, hogy a hétfokozatú Nemzetközi Nukleáris Eseményskálán Fukushima hányas fokozatot kapjon. A japán nukleáris ügynökség szerint 4-est érdemel, míg a francia javaslat 6-osról beszél. Ez eddig csupán Csernobil kapott 7-es fokozatot. Egy orosz szakértő úgy nyilatkozott, hogy Fukushima nem fér el a skálán. Véleménye szerint Csernobil kevesebb pusztítással járt, mint e mostani.

Mindez felettébb érdekes eszmecsere, ugyanis az 1957-es majaki erőmű-katasztrófa nagyságrendekkel múlta felül Csernobilt, mégis, mintha teljesen megfeledkeztek volna róla.

Vajon van-e kapcsolat a március 11-i földrengés, a cunami, és az erőmű-katasztrófa között? A hivatalos álláspont szerint a földrengés okozta a cunamit, és a kettő együtt okozta Fukushima tragédiáját. De vajon igaz-e?

Fukushima esete felhívta a figyelmet arra a tényre (mondják a hírek), hogy a magas sugárdózist kapott emberek gyógyítása még mindig esélytelen.

A 80-as évek elején, a moszkvai Geológiai Intézet egyik kutatója arra figyelt fel, hogy valahányszor kísérleti jellegű földalatti nukleáris robbantást hajtanak végre a Szovjetunióban, néhány napon belül földrengés következik be, valahol. A kísérletek az 1988. decemberi, Novaja Zemlja szigeten végzett robbantás következtében kialakult, 7-es erősségű, közel ötvenezer áldozatot követelő, örményországi földrengéskor érték el csúcspontjukat. Ekkortól tekintették lehetségesnek a földrengésekkel vívott háborút, melyet senki nem tekintene háborúnak.

A kutatás az irányított csapások felé ment el. Pontosan hol, milyen mélységben, és milyen erejű bombát kell felrobbantani ahhoz, hogy a Föld egy adott pontján, a megkívánt erősségű földrengés következzen be? A szigorúan titkos kutatási projekt Japánt választotta kísérleti zónának. A valós katonai célpontok listáján az Egyesült Államok szerepelt az első helyen, és Kína a másodikon.

Ma, a legmodernebb hadihajók nem tudnak kifutni a kikötőből vagy behajózni oda, egy vihar idején. A technika néha szinte mindenhatónak tűnik, mégis, összes lehetősége eltörpül a természet ereje mellett. A természet fegyverként való felhasználása olyan lehetőségekkel kecsegtet, amit nehéz belátni. Valóságos világháború dúlhat, miközben senki nem veszi észre, hogy katonai csapások érnek egy országot.

Az atomenergia békés felhasználásának háborús célra történő felhasználása messzire vezető gondolat. Az erőmű-katasztrófák azt mutatják, hogy a békés felhasználás nagyon is pusztító lehet.

Az első atomerőművet 1954-ben adták át. Jelenleg harmincnál több országban, közel ötszáz erőmű működik. Ezek a nukleáris energia békés felhasználásának megvalósulásai és szimbólumai.

Meglehet, az atomerőművek gondosan kiválasztott helyszínekre telepített, alvó szuperbombák, melyek bevetése négyes hatással jár: globális pánikkal, globális tőzsde-hullámmal, lokális energiaválsággal, és helyi pusztulással.

Ha komolyabban tanulmányozzuk a 2010-es és 2011-es év japán gazdasági, politikai, katonai és tudományos eseményeit, valamint a fukushimai katasztrófa (és itt nem a földrengés és a cunami a lényeg) rövidtávú és tisztán látható hosszú távú következményeit az országra nézve, talán nem tűnik nagyon merésznek a gondolat, hogy mindez nem véletlen.