A hír: Néhány nappal ezelőtt aláírták a szerződést, melynek értelmében megkezdődtek a munkálatok Afganisztán fővárosában. A Pepsi-Cola háromezer főt foglalkoztató gyárat épít Kabulban, amely gyártani, palackozni és terjeszteni fogja a cég üdítőitalait. A hadművelet kereteit rögzítő szerződés Dubaiban került aláírásra.

A rövid hír nem keltett nagy feltűnést, pedig megérdemelte volna. Vizsgáljuk meg a hátterét!

Afganisztán Ázsiában található: Pakisztánnal, Iránnal, Türkmenisztánnal, Üzbegisztánnal, Tádzsikisztánnal, és Kínával határos. A kelet és a nyugat találkozópontján fekvő kies területért sokan háborúztak az elmúlt évezredekben, időszakosan megszállva tartották a perzsák, az arabok, a törökök, a mongolok, az angolok és az oroszok. Jelenleg amerikai fennhatóság alatt áll.

A 2001. szeptember 11-i New York-i merénylet kapcsán az Egyesült Államok megtámadta Afganisztánt, hogy elpusztítsa a merényletért felelőssé tett al-Káida terrorszervezet kiképzőtáborait.

9/11 után felháborító videofelvétel járta be a világot: a gonosz tettet éljenző tömeg vonult fel Irakban, amerikai zászlót égettek, széttaposták az elnök fotóját, és önfeledten ünnepelték a merénylet állítólagos elkövetőit. Néhány képkockán azonban egy különös dolgot fedezhetett fel az éles szemű megfigyelő: a tömeg mellett, ott állt az utcán egy kóla-automata. Ép volt. Működött. Nem verték szét, nem gyújtották fel, nem lopták el. Ott állt az amerikai kultúra egyik szimbóluma, és a tüntetők, Amerika fanatikus ellenségei, nem bántották…

Egy másik, szintén 9/11-es eset. Interjú készült az egyik titokzatos terroristával. Valahol a Közel-Keleten, de meg nem nevezett országban, egy modern berendezésekkel telepakolt, szemlátomást kommunikációs központként használt helyiségben a férfi Amerikát fenyegette és ócsárolta. Eközben egy asztal előtt állt. Az asztalon monitor. A monitoron a Windows XP operációs rendszer angol nyelvű verziója futott.

Évtizedekkel a World Trade Center lerombolása előtt, Magyarország sötét kommunista korszakában, a szovjet megszállás alatt nyögve, a mozik és a tévék hollywoodi filmeket játszottak. A kommunistaszombat végén fáradtan hazavánszorgó proletár a Minden lében két kanál imperialista hőseit nézve szórakozott, együtt izgult Rocky-ért, hogy legyőzze a színes bőrű világbajnokot, és egy pohárka bor mellett azon viccelődött a barátaival, hogy a szocialista blokk sci-fi filmjei mennyire nevetségesek az Alfa Holdbázis című amerikai tévésorozathoz képest.

Évtizedekkel ezelőtt bukkantak fel azok a hangok, melyek az amerikai kultúra mindent leigázó előrenyomulására hívták fel a figyelmet. Szörnyű veszélyt szimatoltak, és kürtöltek világgá.

Nem sokan beszélnek erről, mégis tény: minden nép legfőbb exportcikke a saját kultúrája.

Nem a diplomáciai viszony, nem a külpolitika tesz barátivá egy másik nemzetet, hanem kultúrájának ismerete és szeretete. Az írók, zenészek, színészek, szakácsok, szabók, nyelvtanárok, és még sorolhatnám: ők azok, akik a békéért és barátságért dolgoznak, és tesznek, nem a diplomaták.

Jómagam, mint az arab konyha és zene rajongója, mindössze e két okból kifolyólag, érzek annyi közösséget az arab világgal, hogy ne értsek egyet semmilyen eltiprásáról, elpusztításáról szőtt tervvel és törekvéssel.

Könyvek, filmek, zenék, öltözködési szokások, ételek, protokoll, és sok egyéb hordozza egy nép kultúráját. Ha tenni akarunk a háború és a nemzetközi konfliktusok ellen, nyitottan kell fogadnunk a kívülről érkező kultúrát, és terjesztenünk kell azt a kultúrát, amit ismerünk.

Az emberek ritkán vásárolnak meg egy könyvet kényszer által hajtva, és ritkán űzi őket fenyegetés a moziba. Az ilyesmi szinte minden esetben önkéntes alapon történik. A dilettánsok hihetik, hogy a profik elnyomják őket, a magukért felelősséget nem vállalók hihetik, hogy egy kultúra térhódítása háborús lépés. Ettől még tévednek.

A kultúrák terjedése nem rejt veszélyeket magában. A kultúrák keveredése természetes folyamat, amely ma, a gyorsabb kommunikáció révén, rövidebb idő alatt megy végbe, mint régen.

A veszélyt az elutasítás rejti. Az elhatárolódás nem a barátság, hanem az ellenségesség jele. Aki elhatárolódik, annak segítenek elhatárolódni.

A Pepsi-Cola afganisztáni gyára olyan kezdeményezés, amelyet érdemes elismerni, mert a békét szolgálja. Ez még abban az esetben is igaz, ha a résztvevők egyikének sem jutott ez eszébe, és a nyereségen kívül nincs más cél.